2. rész Tábor előtti napok

Reggel fáradtan és nyűgösen keltem csak kellet volna az a +fél óra. De megnyugtatott "már csak 4 hétfő lesz ebben a suliban és persze ebben a tanévben is. Az pedig életem legjobb mégis legrosszabb hetei lesznek. Szerencsére az osztály "kirándulás", ami inkább tábor lesz mert 3 éjszakás, azon még itt leszek."
Több sorra nem volt időm mert öltöznöm kellet. Egy farmer térdnadrágot vettem fel virág mintás rövid ujjúval.
Megfogtam a táskám és kiraktam az előtérbe a szandálom mellé. Egy virslit dobtam a mikróba közbe elő vettem egy hot-dog kiflit a fagyóból és ketté vágtam. Jelzett a mikró így kivettem a virslit és betettem egy 20 mp-re a kiflit. Elővettem egy zacsit meg egy szalvétát. Beletettem a virslit a kiflibe és becsomagoltam majd eltettem. Gyorsan felpattantam a vörös bicajomra és már suhantam is. A suliba gyorsan oda értem. Még volt egy kis időm becsengetésig így megkerestem Esztert az udvaron. Eszternek szokása, hogy csak 35-körül megy be a terembe az ellőtte lévő időt az udvaron tölti. Ott is volt a szokásos tölgyfák alatt. Mikor kicsik voltunk volt ott egy régi beton ping-pong asztal azon ültünk és beszélgettünk vagy ha többen voltunk akkor *szellemeset játszottunk.
(*kisebb gyerekek játsszák egy gyerek bemegy az asztal alá ő a szellem a többi gyerek sétálgat az asztal tetején a szellem pedig alatta mászkál megpróbálja megfogni valakinek a lábát akit megfogott az lesz a másik szellem és ez megy addig míg egy marad. A nyertes lesz a következő játék első szelleme.)
Emlékszem egyszer mikor és megfogták a lábát úgy megijedt, hogy majdnem leesett és összetörte magát ha vissza nem húzom. Akkor lettünk legjobb barátok azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Nem is tudom mi lesz velem nélküle. Elmélkedésemet Eszter zavarta meg.
-JÓ REGGELT!-üvölti a fülembe
-ÁÁÁH-sikoltottam-Ne csináld ezt többet!-fordultam felé- Nagyon megijedtem!
-Hahaha-fuldokolt a nevetéstől- Ha most látnád a fejed.
Nem vicces!-vágtam durcás fejet mire Eszter még jobban nevetett. Itt már én is rákezdtem. És röhögve mentünk be a terembe. A többiek persze most se értették min nevetünk, de már megszokták. Megbeszéltük, hogy felesleges búslakodni. Nevessünk és érezzük jól magunkat amíg lehet. Leültünk a helyünkre és már be is csengettek megkezdődött az 1. óra.
A suliban nem történt semmi érdekes ment a szokásos ökörködés a szünetekben így az iskola elég hamar véget ért.
Délután elmentünk biciklizni. Elég hosszúra sikerült, elmentünk Tapolcára. Ott boboztunk egy pár kört nagyon jó volt. Versenyeztünk ki ér le hamarabb vagy ki ér le kevesebb fékezéssel. Elmentünk enni egy vattacukrot de nem tudtunk megegyezni milyen legyen. Végül vegyesen kértünk egy epres vaníliásat. Sötétedés előtt pedig haza tekertünk. El is fáradtunk rendesen.
Azóta szinte minden nap csináltunk valamilyen programot, néha nem is csak ketten. Persze közeledve az utolsó hetekhez egyre több szabad időnk volt. Lassan véget értek az év végi dolgozatok és felelések. Már szinte senki se tanult. Igazándiból nem is lehetett már az osztállyal tanulni utolsó héten már a tanárok se próbálkoztak.
Nem rég beszéltem Kincsővel is. Ő nagyon boldog volt. Már el is kezdte tervezgetni, hogy hová menjünk, mit csináljunk. Volt ott minden plazázás, strandolás, biciklizés, kirándulás, sétálgatás minden. Igaz a várost még annyira nem ismerem. Egyedül azt a parkot ahová kicsiként lejártam játszani. Sok gyerekkel találkoztam akkor lehet, hogy fogok is találkozni néhánnyal. Kincsővel is ott találkoztunk először. Igaz ez nem volt olyan régen mint mikor Esztert ismertem meg, de ez is egy fontos és értékes barátság kezdete volt.
Elérkezett az utolsó hét is. A tanárok szerencsére már nem akartak tanítani, inkább beszélgettünk vagy filmet néztünk. Magyar órán volt, hogy Activitiztünk vagy tanárnő kitalált szavakat és azt kellett elmutogatni, körül írni. Legtöbben már nagyon vártuk a tábort, 4 nap szülők nélkül szinte teljesen szabadon. Nekünk még szerencsénk is van hisz osztályfőnökünk nem csak fiatal nagyon jó fej is. Már el is kezdte a programok leszervezését.
A tábor helyszínét csak az utolsó előtti héten tudtuk meg. Nem is akartuk elhinni, a Balatonra megyünk. Igaz én már voltam egy párszor ott, de mindig nagyon jó volt. Sohase lehetett unatkozni.
A hétvégén a lányokkal együtt mentünk el a plazába megvenni a még hiányzó dolgokat. Kitti Eszter és én először fürdőruhákat kerestünk magunknak. Először Kitti találta meg a neki valót. Egy kétrészes, egyszerű szabású, fekete-fehér zebra mintás bikinit választott.Volt hozzá egy szintén zebra mintás napszemüveg is így ő már meg is vette amire szüksége volt.
Nikol csak fürdőruhát akart venni, ő egy türkiz kéket választott aminek az alsó része franciás volt. A felsője meg top szerű. Eszter egy rózsaszín egyrészest vett magának amiből kint volt a háta elől pedig mélyen dekoltált volt.
Az én bikinim felsőm is topos mint a Nikolé, csak fehér és fodrok vannak rajta az alsó része pedig szoknyás fekete övvel. Bementünk egy drogériába is ott naptejet és vízálló szempilla spirált vettem mert a tavalyi nyaraláson elfogyott, azóta meg nem vettem újat. Mivel már 2 óra volt mire végeztünk elmentünk enni. Kitti és Nikol egy pizzán osztoztak míg én és Eszter inkább mekiztünk. Eszter sajtburger menüt kért kólával. Míg én csirke falatokat ettem krumplival. Ebéd után még nem volt kedvünk haza menni ezért beültünk a moziba egy csomó popkornal. A film jó volt így hamar vége lett. Felhőtlen délutánunk volt, de egyszer mindennek vége szakad és sajnos nem csak egy délutánnak...

Előzmények avagy 1. rész

A nevem Takács Lilla. Ma töltöttem be 16. élet évem. Anyától kaptam egy naplót, hogy sorról-sorra követhessem életemet és ha ezt visszaolvasom pár év múlva, mindenre emlékezhessek. Ma még itthon vagyok Miskolcon a szülővárosomban. Nyáron viszont elköltözünk mert apa munkahelye nemrég megszűnt. És új munkát kellet keresnie. Pár nap keresés után talált is egy nagyon jó állást csak az a baj hogy Szegeden, ami az ország másik felén van és költöznünk kell. De nem baj, a barátaimmal tartom majd a kapcsolatot és van már Szegeden is barátnőm hisz ott van Kincső, akit még 8 évesen ismertem meg. Azóta többször is meglátogattam, meg találkoztunk is egy párszor. Igaz mióta elkezdődött a gimi még nem találkoztam vele de hetente beszélgetünk. Szeretném minél hamarabb elmondani a hírt, hogy elköltözünk és, hogy gyorsan mondja el hova jár mert én is beiratkozom oda.
Most május közepe van. Mindenki hajt a jó jegyekért, hogy jó legyen a bizi. A legtöbben valami ajándékot kapnak de mikor én is kértem egy új mobilt megmondták hogy nem kapok, apa és anya szerint nem azért kell tanulni, hogy kapj valamit! Magadért tanulsz hogy később ne keljen közmunkából és adókból élned. Hát mit ne mondjak igazuk is van. Jó élethez jól jön a jó iskola. Ez van, ilyen az élet.
"Másnap reggel izgatottan mentem suliba hisz ma mondom el az osztály társaimnak,   hogy elköltözünk és ez az utolsó hónapunk együtt. Gyorsan fésülködtem, öltöztem bepakoltam a cuccaimat a hátizsákomba. Na de menjünk le enni." Ez volt az utolsó mondatom és siettem is le a konyhába míg a pirítóba sült a kenyerem elő vettem a rávalókat. Ahogy kész lett ránéztem az órára. Enni nem volt idő ezért csak belöktem a tatyóba és már rohantam is a villamoshoz. Leszálltam a a megállónál és futottam a sulihoz. Spuriztam fel a 2.-ra földrajz órára. Nem értem soha a többi gyereket akik szerint ez nehéz tantárgy szerintem nem, csak ki kell nyitni az atlaszt meg otthon a könyvet és kész. Szerencsére 7:38-ra beértem, majd leültem a helyemre. Természetellenesen az első padba, hogy miért? Igazából fogalmam sincs, mindig 1. padban ültem már hozzászoktam. Nem voltam sohase éltanuló de megtartottam a 4-es 5-ös szintet. Az órákon mindig figyeltem így nem kell otthon sokat magolni. Óra közepén befáradt Mr. nagymenő Martin aki ráadásul a másodunkatesóm is volt, hogy én mennyire "imádom" tele szarkazmussal. A tanár majdnem idegrohamot kapott de a külső idegesség látszatára normál hangerővel beszélt.
-Ülj le most rögtön! A késésért beírlak a fegyelmibe! 
Ő ezt csak egy váll rándítással nyugtázta.
Nem is értem hogy lehet ilyen laza és nemtörődöm. Nem számít, nem fogok bele szólni.
Szünetben el újságoltam a lányoknak, hogy jövőre már nem leszünk osztálytársak mert Szegedre költözünk.
Eszter, a legjobb barátnőm nagyon szomorú volt. Neki mondtam el először. Mikor végig mondtam a történetet elkezdett sírni. Megölelgettük egymást de csak még jobban elkezdtünk bőgni és már én se tudtam vissza tartani. 12 éve óvodától legjobb barátok vagyunk, most viszont itt kell hagynom. A nagy kesergésre felfigyeltek a többiek is. Helyettem pedig Eszter válaszolt kérdésükre:
Lilla elmegy.- mondta szipogva.- Szegedre költöznek. 
-Jaj, Lilla úgy sajnálom- szólal meg Kitti.
-Remélem nem felejtesz el minket.-mondta Berni
-Soha! De nem örökre megyek karácsonyra hazajövünk-próbáltam vigasztalni a többieket de nem ment sokáig, mert ismét elsírtam magam.
Megszólalt a csengő és folytatódott tovább a nap. Nap végére már az egész évfolyam tudta, holnapra valószínű az egész iskola. Tényleg el kellene mennem a titkárságra is. 
Kopp-kopp
-Szabad!
-Jó napot!
-Ahh Takács kisasszony. Miben segíthetek? 
-Jövő tanévre már másik városba költözünk így szeretnék kiiratkozni majd a suli vége után.
-Értem semmi akadálya osztályfőnöke is tud erről?
-Természetesen.
-Rendben köszönjük, hogy előre értesített. Ha megfelel június 18.-án függesztenénk fel a tanulói jogviszonyát.
-Persze tökéletes.
-Majd kérem szóljon a szüleinek hogy alá kellene majd írniuk néhány papírt.
-Rendben. Köszönöm. Viszontlátásra.
-Viszlát.
Akkor ezzel is megvagyok. Mehetek haza. Mikor megérkeztem anya fogadott.
-Szia kincsem. Hamar hazaértél. Szóltál a titkárságon?
-Szia anyu. Igen beszéltem velük. Majd alá kell írnotok pár papírt, és június 18.-án iratkozok ki. 
-Rendben köszi. A többit majd mi elintézzük. Most pedig pakolj le, moss kezet, majd gyere ebédelni.
-Igenis kapitány!- gyors vigyázzba vágtam magam majd nevetve mentem a szobámba. Megtettem amire anya kért, ebéd után pedig leültem tanulni, házit csinálni. Délután még zongora órám is lesz. Még nem említettem de imádom a zenét. Igaz a zenei ízlésem elég furcsa szeretek zongorázni főleg film zenéket de rockot, popot hallgatok. 
Este facebook-oztam, telefonoztam,olvastam csak a szokásos. Kicsit később mentem aludni, de sebaj reggel majd tovább alszok vagy nem...